Az eltévedt had (karcolatok)

VALAHOL MESSZE-MESSZE, A PIRENEUSOKBAN - 942. augusztus

- S akkor most hol vagyunk!?

A kísérő erősen vakarta a fejét, a lovasok fenyegetőleg és számonkérőn vették körbe.

- Hazudtál nekünk, félrevezettél. Azt mondtad, arra megyünk ki, ahonnan bejöttünk, de itt jóval magasabban vagyunk, fogy a levegő. Hol az a fene átjáró? – rivallt rá az egyik.

- Nem azt mondtad, te alávaló, hogy hamarost odaérünk a kalifa palotájához? De amerre néztünk, sehol semmi nem volt. A lovak vize elfogyott! Ha kinyuvasztod a lovamat, bizisten négybe hasítlak, te mihaszna gót fattyú...

- Akármerre mentünk, mindenünnen sivatag vett körül, fű-fa-virág sehol, minden ledöntve, szétborítva, semmit sem találtunk. No, és hol az a te híres kalifád? Létezik egyáltalán? Mit ígértél? Hogy levágjuk őt gyorsan, kitesszük a mórt, és pár hét múlva otthon ülhetünk! - A vezér merev tekintettel dörögve közeledett, már emelte kardját.

- Ha megöljük, sosem jutunk haza - súgta oda csendesen a mellette álló lovas.

A hegyfalak kísértetiesen meredeztek, a sereg bizonytalanul fürkészett körbe az ismeretlen tájon. A kísérő gót ijedten tekintett a magas csúcsok irányába, melyek majdnem 2500 méterig zárták be a látóhatárt. "Valóban, hol is lehetünk? Eltévesztettem volna?" - futott át rajt a gondolat. Csak egy pillanat műve volt, s egy kard szemből keresztben lesújtva kettészelte.

- Haszontalan volt, úgysem vitt volna haza...- így a másik vezér. - Ez is csak egy semmirevaló germán, hagyjuk a farkasokra, hadd egyenek ők is valamit! - húzta el a száját, majd vigyázva, hogy az ő csodálatos paripájának ne okozzon kellemetlen élményt, kissé odébb léptetett.

A harcos vitézek összeszűkülő szemekkel, bizonytalanul néztek a magasba, a hóborította táj nem tűnt túl biztatónak nyár közepén, a lovak elfáradtak és elcsigázottak voltak, de itt legalább egy kis fű virított a szikár és száraz talajon. Gyanús, üres, sokat sejtető csend honolt a ködben. Bulcsú vezért baljós sejtelem gyötörte, "ha innen kijutunk, istenuccse ide többé be nem tesszük a lábunkat". A hegyek mögül három oldalról mórok és frankok osontak be a völgybe hosszú oszlopokban. Avagy katalánok is voltak tán közöttük?

A lovak nyugtalanul rángatták a kantárszárat, idegen hangokat hozott a szél...

 

https://hisziapiszi.blogstar.hu/./pages/hisziapiszi/contents/blog/96119/pics/15917778674037942_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?