Olinda és a szkíta vitéz avagy Lendva nevének eredete - zalai monda

LENDVA NEVÉNEK EREDETE

(népmonda)

A regényes vidékü Zalamegye nyugoti részén, közel a Magyar és Stajer honok közt határt képező hóboritotta Alpokhoz, a gyönyörü csalitos és erdős Muravölgyben regényesen elvonuló hegyek tövében, átellenében a Muraközi hegyláncznak fekszik Alsó Lendva mezőváros s fölötte egy hegyfokon fészkel Lyndva vára, mellytől a mezőváros is elnevezését kapta. Lyndva vára helyén s a hegytövében már K. e. 45-ik évben s a nép ajkán élő rege szerint már Julius Caesar római birodalmi triumvir s később császár idejében római gyarmat volt Lindavia nevezet alatt, a mint ezt Fényes Elek geographiai szótára is állitja.

Lindavia elnevezését pedig, e gyarmat hagyomány szerint az akkor volt patricz és lindaviai gyarmatfőnök Titius Telephonius leányától Olindától nyerte és pedig akkép, hogy Olindának ritka s kitünő szépsége a római birodalmi ifjakat, kik nemcsak a harcz, hanem a szerelem terén is diadalt aratni szerettek, elbájolván, ezek a gyönyörü hölgynek közelében lenni boldogságnak tarták, az öreg főnököt s patricz Titust gyakorta meglátogaták s a gyarmathoz vezető regényesen kanyargó utakat „Olinda via”-nak (Olina utja) elnevezték s később egymás közt az egész gyarmatot is akkép nevezgeték s igy lőn: Lindavia.

Olinda, hagyomány szerint a scytha ifjut, Elemért szerette, kivel egykor a rengeteg erdőkben eltévedve találkozott.

Olinda bájos arcza és sötét szemeiben égő tüze Elemér lelkébe is üszköt vetett s az akkoráig vadon felnőtt ifju egész lelkéből szerette Olindát s őt a gyarmathoz el is kisérte, honnan többé megválni nem tudott.

Elemér később Titustól nőül kérte Olindát, ezt tette Cornelius Claudius római ifju is, Olinda Elemérhez vonzódott, atyja Corneliushoz s azt határozák, hogy a sors döntse el, kié legyen Olinda? Elemérnek kopjája tehát hegyével ég felé a földbe tűzetett s ezen kellett Cornel és Elemérnek átugratni; Cornel szerencsésen átugratta rajta tájtékzó ménét, Elemér azonban olly szerencsétlenül ugratott, hogy hanyat bukva a kopja hegye fejébe furódott.

Elemérnek a táltosok egy alkalommal meg is jósolták, meg midőn a Bakonyban áldoztak Hadurnak, hogy saját fegyvere által fog elveszni. Mese.

Megjegyzés: Dervalics Kálmán 1854-ben jegyezte le, ő a történetet a legvégén "mese" jelzéssel illette.

Közzétéve a Vasárnapi Újság 1.évfolyam 42.számában  1854.december 17-én

Címkék: zalai monda
https://hisziapiszi.blogstar.hu/./pages/hisziapiszi/contents/blog/97806/pics/lead_800x600.jpeg
zalai monda
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?