Az eltévedt had (karcolatok)

2020.06.10.

VALAHOL MESSZE-MESSZE, A PIRENEUSOKBAN - 942. augusztus

- S akkor most hol vagyunk!?

A kísérő erősen vakarta a fejét, a lovasok fenyegetőleg és számonkérőn vették körbe.

- Hazudtál nekünk, félrevezettél. Azt mondtad, arra fogunk kimenni, ahonnan bejöttünk, de itt jóval magasabban lehetünk, hisz fogy a levegő. Hol az a fene átjáró? – rivallt rá az egyik.

- Nem azt hajtogattad, te alávaló, hogy hamarost odaérünk a kalifa palotájához? De amerre néztünk, sehol semmi sem volt. A lovak vize elfogyott! Ha kinyuvasztod a lovamat, bizisten négybe hasítlak, te mihaszna gót fattyú... - szólott a másik.

- Akármerre mentünk, mindenünnen sivatag vett körül, fű-fa-virág sincsen, minden ledöntve, szétborítva, még ennivalót se találtunk. No, és hol az a te híres kalifád? Létezik az egyáltalán? Mit ígérgettél? Hogy levágjuk őt gyorsan, kitesszük a mórt, és pár hét múlva otthon ülhetünk! - folytatta tovább a méltatlankodást az előző vezér, s közben merev tekintettel dörögve közeledett, már emelte kardját.

- Ha megöljük, sosem jutunk haza - súgta oda csendesen egy mellette álló lovas.

A hegyfalak kísértetiesen meredeztek, a sereg bizonytalanul fürkészett körbe az ismeretlen tájon. A kísérő gót ijedten tekintett a magas csúcsok irányába, melyek majdnem 2500 méterig zárták be a látóhatárt. "Valóban, hol is lehetünk? Eltévesztettem volna?" - futott át rajt a gondolat. Csak egy pillanat műve volt, s egy kard szemből keresztben lesújtva szinte kettészelte.

- Haszontalan alak, úgysem talált volna el hazáig...- végezte be a szót a másik vezér, s a fegyvert vissza is csúsztatta hüvelyébe. - Ez is csak egy semmirevaló germán, hagyjuk a farkasokra, hadd egyenek ők is valamit! - húzta el a száját, majd vigyázva, hogy az ő csodálatos paripájának ne okozzon kellemetlen élményt, kissé odébb léptetett. Részéről el volt rendezve ez az ügy.

A harcos vitézek összeszűkülő szemekkel, bizonytalanul néztek a magasba, a hóborította táj nem tűnt túl biztatónak így nyár közepén, a lovak elfáradtak és elcsigázottak voltak, de itt legalább egy kis fű virított a szikár, kiaszott talajon. Gyanús, üres, sokat sejtető csend honolt a ködben. Bulcsú vezért baljós sejtelem gyötörte, "csak jussunk ki innen, istenuccse ide többé be nem tesszük a lábunkat". A hegyek mögül három oldalról mórok és frankok osontak be a völgybe hosszú oszlopokban. Avagy katalánok is sorakoztak köztük?

A lovak nyugtalanul rángatták a kantárszárat, idegen hangokat hozott a szél...

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?