Hol sírjaink domburulnak - avagy még egy szó a temetőbizniszről...

2020.09.23.

A biznisz az biznisz: játék a holtakkal, puszta "pénzcsinálás" emberek halálából. Két üzlet örök: a születés és a halál - jól keres a szülész-nőgyógyász és a "városgazdálkodás" temetkezési osztály valamelyik "hivatalnoka". Elképesztő lista került tegnap a kezembe: A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke címmel dr. Wágnerné tollából. https://macse.hu/gravestones/Farkasr%C3%A9ti%20felsz%C3%A1molt%20s%C3%ADrok.pdf

48 oldalon át hömpölyögnek azon nevezetesebb emberek nevei és rangjai, akiket kidobáltak a "végsőnek éppen nem nevezhető" nyughelyeikről. A lista nem teljes, csak bizonyos időszakra szól. A holtak közt számos magasabb rangú katonatiszt, tudósok, grófok és bárók stb. akad, de államtitkárt sem kíméltek.

JELKY ANDRÁS világutazó nevénél - kit már földrajz- és irodalomtudományi művek egyaránt jegyeznek, s elhunyt az 1700-as években - már csak pislogtam "ezt hogy merészelik" felkiáltással. Valóban nem volt rá 20 ezer forintja az államnak? A világ végéről tért haza, másutt nagyobb tiszteletben tartották volna. Döbbenetes és szégyen!

Az ok mindenhol ugyanaz: a sír kifizetetlensége. Mindannyian protestálunk  az Úz-völgyi sírok miatt - hogy "hú, a rettenetes románok", és hogy a Délvidéken arabok ücsörögtek a határ menti temetőben a holtakon, de azon nem sírunk, hogy a szomszédban épp kivágják egy nagymama csontjait a temetőből, mert kihalt a családja, avagy a temetőfenntartó nem értesíti a távolban lévő örökösöket - szándékosan(!), hanem önhatalmúlag ténykedik - mint ahogy itt nálunk is számos visszaélésre akadt példa! Teszik mindezt nem éppen kíméletes módszerekkel, a csontok csak úgy repkednek a közeli sírokra....

A katona csak akkor hős katona, ha harctéren esett el, ha szerencsésen hazatért a csatából és nyugodna békében, akkor nem érdemli meg a tiszteletet!? Amúgy a végtisztesség mindenkinek kijár(na) - attól függetlenül, hogy ki volt... Azt nem tudom, mit szólnának a "temetőgondnokság" és városgazdálkodás" tisztelt dolgozói, ha velük bánnának el ugyanígy haláluk után! Még megérhetik akár. Mert azt kapod vissza, amit elkövettél!

S itt nem csak magáról a személyről van szó, hanem emellett műemlékek lerombolásáról is! Múlt héten kisétáltam a temetőbe. Minden soron értesítő cetlik azoknak, akik lehet, hogy el sem fogják olvasni, épp nem járnak erre avagy messze laknak, s nem kapnak róla semmiféle értesítést (ezt nevezik 21.századi kommunikációnak!) - hogy ha nem fizetnek xy-ideig, akkor a sírt felszámolják! Ez ALJAS és UNDORT KELTŐ ELJÁRÁS...Az embernek minimális személyiségi joga volna ahhoz, hogy információhoz jusson, ha lejárt egy hozzátartozó sírhelye, és jelenleg éppen nem tartózkodik az adott településen. Ideje volna kötelezni a temetők fenntartóit a közvetlen értesítésre a 21.században! Ilyen jellegű kommunikáció már a 15.században sem volt, ott legalább kidobolták a faluban és helybe vitték a levelet, ha valamit nagyon fontosnak tartottak! Egy helyben kitett cetlit ugyan hogy vesz észre egy ország másik végében élő hozzátartozó? Ez modern megoldás? Tisztességes hozzáállás az e-mail, a mobiltelefonok és laptopok korában, amikor minden adatot online küldenek és bevallásokat online követelnek? Csak épp a temetőgondnokságoknak nincs kötelezettsége, rájuk nem vonatkozik? Még egy "a múltat eltörölni" akció?

A mieinkkel szemben fekvő egykor díszes síremlék helyén egy meglehetősen nagy és ráadásul életveszélyes betonlyuk tátongott hosszú ideig. Az 1920-as évek elején emelt műemlék jellegű alkotást tönkre tették, elbontották. Az is megeshet, hogy híres művész készítette valaha, nem tudhatjuk. A család kihalt, azóta lyukat sikerült a helyükre létesíteni (vigyázz, bele ne ess, ha rálépsz az oldalára!), csodálatos és épületes látvány. A következő generációban majd ez lesz további százezrek sorsa, akiknek nincsenek gyermekeik, utódaik! Illő lenne törvényeket hozni a kihalt családok végtisztességének és a műemlékek megbecsülésének védelmében is.

El lehet gondolkodni a kufárszellemű temetőbizniszről - hogy ez mennyire a mi szellemiségünk, miközben papolunk a keresztényi szeretetről és az ősök tiszteletéről! Egy álságos történet a sok közül...

Ezeket a cikkeket olvastad már?